Volt idő mikor úgy éreztem semmi sem úgy van, ahogy annak lennie kéne…Nem tudtam pontosan megfogalmazni mi is a probléma, de tudtam, hogy valami nem jó. Panaszkodni, óóó az nagyon ment. Napról napra azt vettem észre magamon, hogy egy folyamatos negatív szemüveg van rajtam. Úgy éreztem nincs meg a kontrollom a saját életem felett. A kis apróságokat nem értékeltem, viszont a legjelentéktelenebb dolgok könnyedén felhúztak és mindig másokhoz hasonlítottam magam, főleg a közösségi médián…Volt egy időszak, amikor szentül meg voltam győződve, hogy a boldogságom kulcsa a kinézetemben rejlik és ha vékony leszek onnantól szuper lesz minden. Hát szuperül nem lettem, viszont cserébe sajnos komoly evés zavarom lett, aminek eredményeképpen a hormonháztartásomat is gallyra sikerült vágnom. Egyszerűen képtelen voltam elfogadni magamat úgy ahogy vagyok és megérteni azt, nem az határozza meg a lényemet, hogy hányas méretű nadrágot hordok. Egészséges szerettem volna lenni, de akkoriban nálam ez a mentális jólétre egyáltalán nem terjedt ki, csupán az étkezésre, az is nagyon szigorú keretek között. Erről majd sokat fogok mesélni, na de most egy kicsit megindulok a pozitívabb irány felé.
Pár hónappal ezelőtt a párom valaminek a kapcsán megjegyezte, hogy az utóbbi időben milyen szomorkás vagyok, annak ellenére, hogy amúgy mennyi csodálatos dolog ér az életben és úgy érzi semmit nem értékelek. Na ez a mondat egyszerre vágott mellbe és nyitotta fel a szemem. Elhatároztam, hogy ennek MOST van itt a vége. Elkezdem látni és nem csak nézni az örömteli dolgokat magam körül: szerető családom és barátaim vannak, van munkám, otthonom, étel az asztalomon, lehetőségem, hogy egyetemre járjak, egészséges vagyok….és a lista még folytatódhat. Mégis mi az amin jár az eszem? Hogy épp elfogyott a kedvenc müzli szeletem és amúgy is ma dugóba kerültem és 3 percet késtem a munkából? Ha ilyen gondolatokkal van tele a fejem, persze hogy rossz lesz a kedvem. Ez az én életem, az én döntéseim és rajtam múlik, hogy hogyan élem meg a mindennapokat és min jár az eszem. Hiszen ugyanúgy, ahogy a pohár lehet félig üres, úgy teli is! Na félre ne érts nem azt mondom, hogy naivnak kell lenni, viszont a tudatos pozitív gondolkodás igenis segít abban, hogy boldog és édes mindennapjaid legyenek.
Persze ezt könnyű mondani, értem én. És hidd el ez nálam sem úgy történt, hogy egyik pillanatról a másikra akkor minden rózsaszín lett. Nem is lesz és nem is szeretném, ha azt hinnéd, hogy ismét egy olyan online platformra érkeztél, ahol valaki bemutatja hogy mennyire tökéletes élete van. Igenis van, hogy az embernek rossz a kedve és gödörbe kerül. Az itt a kérdés, hogy mennyi ideig tart ez és milyen eszközzel jut túl a nehézségeken. Itt jövök én a képbe, ugyanis amellett, hogy szeretném én magam is minél jobban elsajátítani ezeket az eszközöket, másoknak is szeretnék ebben segíteni. Túl sok negativitás van ebben a világba, pedig annyi csodálatos dolog vesz minket körül.
Az utóbbi néhány évben elkezdtem hallgatni különböző podcast csatornákat személyes fejlődésről és az élethez való tudatos hozzáállásnak a jelentőségéről. Hallgattam de valójában nem hallottam meg mondanivalójuk valós üzenetét. Az eszközök a kezemben vannak, itt az ideje, hogy el is kezdjem használni azokat! Nem jövő héten, nem holnap, most! Hiszen itt nem több órás teendőkről van szó, csupán egy hozzáállásról.
Elhatározás nálam már pipa, viszont az útról könnyű letérni és visszaesni a negatív gyűrűbe. Ezt azonban nem akarom és nem is fogom megengedni magamnak. Amit még biztosan tudok, hogy nem csak egyedül én vágyom a boldog életre. Mindenkinek más-más története van és hiszem, hogy egymás tapasztalataiból sokat tudunk tanulni, mely segíthet a saját fejlődésünkben. Elképesztően sok ötletem és gondolatom van, amelyeket meg szeretnék osztani veled. A célom egy olyan platform létrehozása, amely a mentális és fizikai egészségre fókuszálva, saját történetemen és nehézségeimen való áttörésemen keresztül segít másoknak.
Addig is legyen szuperédes napod!
XoXo, Emese
